Az alábbi levelet V. Tímea írta. Kérésére a vezetéknevét nem közöljük.

Érdekes tapasztalatom, hogy mióta a Navaratna medálomat hordom egészen másként látom az eddigi barátaimat.

Akiről azt hittem a legjobb barátom, ráébredtem, hogy csak érdekből van velem, amikor ő kiborul teljesen természetes hogy nekem ugranom kell, viszont mikor nekem lenne szükségem arra hogy valakinek kiöntsem a szívem, akkor ő sajnos soha nem ér rá.

Közben felbukkantak régi ismerőseim is akikkel eddig évekig nem találkoztam, és felismertem milyen értékes emberek. Köszönöm a Navaratnának.

Egyébként az egész életről való gondolkodásom megváltozott mióta a Navartnát hordom.

Egyik nap hosszasan sétáltam mikor ezek az érdekes gondolatok jutottak az eszembe:

Gondoltál már arra, hogy a saját életünk az a saját filmünk, melyben mi vagyunk a főszereplők. Mi választjuk meg a helyszíneket ahol játszódjon. (Otthon, munkahely).

Mi választjuk meg a szereplőket, hogy ki szerepeljen benne. (Barátaink, párunk).

És ez a film nem kell, hogy másnak tetszedjen csak saját magunknak, hiszen ez a mi filmünk, amit mi, magunk rendezünk.

Lehet elsőre kicsit különösnek tűnik ez a látásmód de biztos vagyok benne, hogy ezt is a Navaratnának köszönhetem.

Vissza a lap tetejére

Vissza a cikkek tartalomjegyzékéhez >>